Május 15-én a gödöllői képviselőtestület tagjai jóváhagyták a gödöllői önkormányzat által korábban életre hívott hat gazdasági társaság 2023-as gazdálkodási mutatóira vonatkozó beszámolót (mérleget).
Ember legyen alapján, aki képes a teljesség igényét szem előtt tartva kiigazodni a 2015 ősze óta húzódó, több milliárd forintos közpénzt felemésztő gödöllői városháza-projekt „kulisszái” között/mögött. Erre mi sem vállalkozunk, azonban időről időre újabb és újabb fejlemények, összefüggések bonyolítják vagy kibogozzák az erősen botrányszagú ügy szövevényes szálait.
A gödöllői képviselőtestület tagjai idén a június 9-én esedékes helyhatósági választás előtti utolsó tanácskozásukon vitatták meg a település előző évi gazdálkodásáról szóló beszámolót. A várost irányító grémium május 15-én 9 igen szavazattal és 4 tartózkodással elfogadta azt a határozati javaslatot, amit Gödöllő 2023. évi zárszámadásával kapcsolatosan a döntés-előkészítők megfogalmaztak.
Gödöllő – Budapest – Prága – Trier – Gödöllő. Leegyszerűsítve ezekkel a városokkal szimbolizálható a városunkba bő másfél évvel ezelőtt visszatért, nemzetközileg is ismert és elismert operaénekes, Lukács László (bariton) szakmai karrierje. A művésszel pályafutása eddigi fontosabb momentumairól és a jövőre vonatkozó tervekről, elképzelésekről beszélgettünk.
- Művész úr! Énekesi pályafutását a Magyar Állami Operaházban kezdte, majd Prága után a németországi Trier operaházának tagja lett, ahol mintegy három évtizedig a színház vezető bariton énekese volt. Ha jól számoltuk, több mint 150 szerepet osztottak Önre, emellett jó néhányszor rendezőként is feltárta tehetségét. Európa számos országában, illetve az ázsiai földrészen, jelesül, Japánban is jól ismerik. Mik voltak a kiemelkedő sikerei? Milyen főbb bariton-szerepekben és milyen neves énekesekkel léphetett színpadra? - Szerencsére, hosszú és tartalmas a lista. Az élre talán Puccini Tosca című művéből Scarpia szerepe kívánkozik, amit közel tíz szereposztásban énekelhettem el több mint százszor, mások mellett, Marton Évával is. Meg kell említenem Bizet Carmen című operájából Escamillo, a torreádor szerepét, vagy Richard Strauss Salome című művéből Jochanaan alakjának megformálását, amit nagyon sokat énekeltem Varsótól Párizsig, sőt, még Japánban is. Büszkeséggel tölt el és szakmailag is megerősít, hogy nagyon sok világsztárral léphettem együtt színpadra. A teljesség igénye nélkül a műfaj néhány kiemelkedő képviselője, akinek partnere lehettem: Piero Capuccilli, Giuseppe Giacomini, René Kollo, Maria Guleghina.
- Egy több évtizedes énekesi karrier megítélését mi sem igazolja jobban, mint a szakmai elismerések, kitüntetések. Felsorolná a díjait, illetve elárulná, hogy ezek közül melyiket tartja a legértékesebbnek? - Az az igazság, hogy több, számomra értékes díjam is van. Nem biztos, hogy sorrendet állítanék fel közöttük. Pályafutásom során megtanultam, hogy minden elismerést megtiszteltetésként kell kezelni, legyen az szakmai vagy a közönség által megszavazott. Büszke vagyok a Trierben kapott Arany Maszk díjra, a német-magyar barátság egyesülete által adományozott díszpolgári címre, az operában és a klasszikus zenében Németországban kiemelkedőt nyújtó művészeknek adományozott Kammersänger titulusra, miként a legjobb szerepalakításokért (például: Scarpia) odaítélt elismerésekre is.
- Mi volt a legfőbb oka, hogy tavaly nyáron visszatért Magyarországra, azon belül Gödöllőre? - Tudom, hogy nem illik visszakérdezni, de melyik az a hely a világban, ahova mindenekelőtt visszavágyik az ember, ha nem a szülőhelye. Gödöllőn, az alvégi szülőotthonban láttam meg a napvilágot, majd a Kossuth Lajos utcában, az Erzsébet-park szomszédságában nőttem fel. Őszintén megvallom, bárhol éltem vagy jártam külföldön, minden nap visszavágytam Gödöllőre. Ilyen egyszerű…
- Ha úgy vesszük, Gödöllő kulturális élete az Ön személyével egy neves művészt nyert. Kereste már valaki a helyi rendezvényszervezők közül? - Igen, voltak már megkeresések, sőt, vannak konkrétumok is. Ilyen – például – A kékszakállú herceg vára, aminek tervezett időpontja december 18-a. Szó van egy őszi opera-operett gála életre hívásáról is. Ezen kívül telefonos egyeztetések történtek a helyi kulturális élet olyan illetékesével, aki – mások mellett – a komolyzenei programok, azon belül pedig az operaelőadások szervezésének a felelőse, és várom az ezzel kapcsolatos fejleményeket. Azt továbbra is tartom, hogy részemről nincs akadálya az együttműködésnek, tanácsaimmal, meglátásaimmal is szívesen segítek.
- Tetszik vagy sem, Ön már olyan korban van, hogy tapasztalatait megoszthatja az utódokkal, illetve hírneve emeli a jótékonysági rendezvények nívóját. Tervezi-e az opera népszerűsítését akár Gödöllőn, akár az ország más pontján? - Ha lehet, elsősorban szülővárosomra, Gödöllőre koncentrálnék. Nagyszabású terveim vannak, főleg a kastély adta lehetőségeket szeretném kihasználni. A jótékonysági koncertek mellett, szívesen közreműködnék egy operastúdió létrehozásában, illetve partner lennék a Sisi Nyári Játékok meghonosításában is. Célom, hogy az operát közelebb hozzam a fiatalokhoz, és lehetőség szerint megszerettessem velük. Meggyőződésem, hogy a zene segítségével olyan nemes, mély érzéseket lehetne visszaadni az embereknek, mint a hazaszeretet, a család szeretete, vagy az egymás iránti felelősségtudat.
Március végén a Régió Plusz TV Porta című műsorának vendége volt Lukács László operaénekes. Íme, a vele készült beszélgetés: